…egy újabb WordPress honlap…

A napokban felnéztem ide, és meglepődve láttam, hogy az utolsó bejegyzés nyár végén került ki a felületre. Belegondolva, ennek egyszerű oka van: a szokásos elfoglaltság. Ez az utolsó évem az egyetemen, ezen belül is, borzasztóan nehéz félév ez az őszi, a tavaszitól várok egy kis fellélegzést (annak ellenére, hogy a szakdogámat akkor fogom írni, viszont sokkal kevesebb órám lesz).

Sokat gondolkozom, hogy vajon kilépek-e még a komfortzónámból úgy, ahogy két éve elterveztem, amikor elindult a blog. Sokszor azt érzem, hogy nem, de aztán rájövök, hogy nagyon is, a gond csak az, hogy nem tudatosul bennem, mert a folyamatos hajrázásban nincs időm úgy reflektálni magamra, ahogy régebben volt.

Ez az október annyira sok volt, hogy még azt is elfelejtettem, hogy blogszülinap van (október 28.), mégpedig a második, így arra gondoltam, egy kicsit végigveszem, mi is történt velem szeptember óta.

leaves-1051937_1280

Először is: újrakezdődött az egyetem. Tudtam, hogy sok lesz az órám, tudtam, hogy nehéz lesz összeegyeztetni a munkával, a videózással, úgy egyáltalán a magánéletemmel, és igazam is lett, szinte lehetetlenség. A mantrám, amit szinte kényszeresen ismételgetek az, hogy “csak december közepéig kell kibírni”, ugyanis akkor kezdődik a vizsgaidőszak, ami fellélegzés lesz ezután a félév után.

Annak ellenére, hogy sok a dolgom, nagyon jól tudom tartani magam ahhoz, amit a videókkal kapcsolatban elhatároztam; ez mindenképp pozitívum, ahogy az is, hogy nem csak az első pár hónapban jelentett feltöltődést ez a hobbi: a lelkesedésem töretlenül azóta is tart. 🙂 Ennek köszönhetően megtaláltam azt a szakmát, ami érdekel, ami eddig is kézenfekvő lehetett volna, de csak nem jöttem rá elsőre: a vágás.

autumn-leave-1415541_1280

Na igen, a vágás. A felismerésből, és az egyik tanárom általi megerősítésből lett egy lehetőség, egy gyakornoki lehetőség, és ez bizony hatalmas komfortzóna elhagyásra kényszerített. Akkorára, hogy még most is kicsit félve gondolok a jövőre, és bennem van az a bizonytalanság, ami akkor születik az emberben, amikor hirtelen lép egy nagyot. Ugyanis ezért a lehetőségért cserébe bizony felmondtam a már megszokott és bejáratott mozis állásomat. Igaz ami igaz, ez már egy ideje érlelődött bennem, de az valószínűleg egy másik bejegyzés témája lesz. 🙂 A legfurcsább az egészben az, hogy miközben időnként félek, valahol mélyen érzem, hogy ilyen jó irányba még sosem haladtam. Mindig arról beszélünk, amikor azért érezzük magunkat kényelmetlenül, mert valami nem jó az életünkben, de arról szinte soha nem esik szó, hogy az milyen rémisztő tud lenni, amikor végre azt az életet kezded élni, amiért mindig is dolgoztál. Amikor végre azon a területen kell erőfeszítést tenned, amit igazán szeretnél hosszútávon.

woods-1072819_1280

Hiányzik a blog, de sokáig nem voltam biztos abban, hogy van-e értelme a csatorna mellett csinálni. Így ennek a bejegyzésnek a végére érve rájöttem, hogy nem hogy van értelme, de szükséges is, mert rengeteg dolog van bennem; olyan témák, amik specifikusan a komfortzónáról szólnak, (a Comfort Calendarról nem is beszélve), amiről beszélnem és írnom kell. Az év végéig sokkal több bejegyzésem lesz, mert nagyon sok mindennek kellett ülepednie, sok mindent kellett feldolgoznom, de ez most végre megtörtént, így bőven van mit kiírnom magamból. 😉

Köszönöm az eddigi türelmeteket! 🙂

Virág

Még szintén kedvelheted

5 Hozzászólás

  1. De jó! Szoktam nézni a videóidat is, mert nagyon tetszik a stílusod (bár a pályaválasztás szerencsére nálam már rég lezárult, így a sulis témák már annyira nem érintenek), de azért örülök, hogy viszont látni téged itt a blogon is 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük